|
Vonásaid, melyek véreddel egyek,
közös ősvérrel minden emberben,
jól láttam én, és éreztem, elveszek
áradatodban szunnyadva csendben.
Vinnél csak még a játék kapujába:
sötét poharak, vak dobókockák,
csak még a mézes végső szók útjába,
hadd feledjem mindjük álom voltát.
Dől a fal, kivész a faj általában,
az állatkiűző Ádám hada,
oly sok légió és isten nyomában,
álmok ők is - egyszer még ő maga.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Táncol a Hold
Táncol a Hold,
fehér ingben.
Kékes fényben
úsz...
» Bión XVI. idillje nyomán
Vénusz szép csillaga, még csillámhomlokát
Diána...
» Énekek éneke
Az asszony teste költemény,
mit különös...
» Gonosz csókok tudománya
Isten, küldjön te szent kegyelmed
Szívemre...
» Mikor téged látlak...
Mikor téged látlak, mindig azt gondolom;
nem...
» Nyilvános titok
Mondanám, hogy nem vagy szép, leány,
Hogyha nem...
|
