|
A kék tűzeső hamu lett.
Lemondtam a kóborlásról.
Legelőször most szeretek,
búcsúzva duhajkodástól.
Kívántam a bort, a leányt
s mi voltam? Elgazosult kert.
De most az ivást-mulatást megutáltam:
rontja az embert.
Csak téged lássalak én,
az örvényt barna szemedben.
Ne bolyongj a múlt sürüjén,
ne lakjék más a szivedben.
Te finom-suhanásu leány,
makacs szíved érti-e végre:
a csibész szeretni tud ám!
És engedelmes a vére!
Fene mind az ivó-helyeket,
verset sem írok, ha kivánod;
simogatnám lágy kezedet
s hajadat, mint őszi virágot.
Örökre nyomodba megyek,
itthon, vagy akárhova, távol...
Legelőször most szeretek,
búcsúzva duhajkodástól.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Hódolat Máriának
Neked szentelt ifjú szívem
Minden vágyat,...
» Fiatal szerelem
A szeme kék, a haja gesztenye,
ajkán gúny, mint...
» Még egyszer Lillához
Én szenvedek, s pedig miattad,
Miolta szívem...
» Maradj velem
Maradj velem, az erdő hí, marasztal,
Megértem...
» Ámor
Erõ s erény a szerelem varázsa,
uralkodik...
» Bájoló
Rebbenő szemmel
ülök a fényben,
rózsafa...
» Mikor téged látlak...
Mikor téged látlak, mindig azt gondolom;
nem...
» Virágének
Ha ki merném mondani, ha ki mernéd mondani,
vilá...
» Oh ne mondja nekem...
Oh ne mondja nekem senki többé,
Hogy ma nem...
» Új szerelem
Tavaszi szél érdes
fuvallatával arcodon...
» Erdei szerelem
Sötétedik… láthatatlan tücskök ültek ki...
» Nők
Nem kamasz-szerelem kis hevületében
beszélek.
A...
» Milói Venus
A legszebb asszony - bús márványban élve,
A...
» Leányka, szíved is
Leányka, szíved is elnémul köreinkben.
Komoly...
|
