|
Tavaszi szél érdes
fuvallatával arcodon sietsz
a gallyakkal behullott úton.
A kerti kőurnákból
félrecsúszott hósapka
alól föld feketéllik.
A tavalyi fű
igyekszik zöldellni: hálás
a benne még egyszer
gyönyörködő szemeknek.
Hát megint a megint.
Arcodhoz közeledni, melegén
olvasztani a szem száraz jegét,
kószálni veled - újból
reménybe züllötten.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Első csók
Szenvedtem érted,
Szép kedvesem,
Sokat...
» Egy férfi megismer egy nőt az utcán
Páfrányfenyők legyezős árnyalagútján –
Ősöreg...
» Add a kezed
Add a kezed, így szépen, csöndesen,
Nyugodtan...
» Mimóza
Mély, puha álom – sárga féltés
ez a...
» Akarsz-e Indiákba jönni Marym?
Akarsz-e Indiákba jönni, Marym,
s elhagyni...
» Izlett a tea
Izlett a tea, s vitatárgynak
csemegéjük is, a...
» Válaszul
Jól mondtad óh, ha tiszta reggelen
Végigtekintün...
» Még egyszer Lillához
Én szenvedek, s pedig miattad,
Miolta szívem...
» A szépek szépe
Ti, élet balzsamát lehellő leányok,
A szépség...
» Régi szerelmes levele
Én úgy szeretlek.
A cigarettához
és a...
|
