|
Sötétedik… láthatatlan tücskök ültek ki kunyhónk elé
és elhallgattak a távol zuhogó fejszék.
Ma az utak is összebújnak az erdő bozontos mellén
és lélegzetét visszafojtva hallgatózik a meztelen levegő.
Érzed az esti virágok izgató simogatását?
(Most lehellik lelkünkbe illatos testüket a rétek.)
Kezünkben a szerelem édessége csókolózik,
mikor ujjaink véletlenül összeölelkeznek
s minden tagom külön megrészegűl,
ha hosszú-hosszú éjszakáinkra gondolok.
Pedig már itt van az éj, csak mi nem vettük észre,
hogy a kémény tetején kidugta borzas fejét a füst;
ujból itt van az éj s csak mi nem vettük észre,
hogy kiváncsi rózsabimbók nyiltak ki szerelmes nyoszolyánkon.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelmi pör
Édes leány, hamis leány,
Szivem panaszra kél...
» Áradozás
Jaj úgy szeretlek! Úgy szeretlek!
Hallod?...
» Szemedből
Szerettem volna, ha hozzám bújsz,
szép szóval...
» Szerelmes kamasz
Egy szegény kamasz
jött, én voltam az;
Kiasszon...
» Esti séta
Az út az esti sétán
lassan sötétedett,
köröttem...
» A szeretőm
A szeretőm átjött a patakon,
a cipőjét elcsente...
|
