|
Szemünkben megnézik maguk,
megnézik futtában a nők;
alkalmi tükreik vagyunk,
fényünkön átrebbennek ők.
És büntelen mennek tovább,
ha elkapták tekintetünk,
s mi - villogok s fakók, simák -
szilánkjainkra széttörünk.
Végül homokká porladunk
bontó sugaraik alatt,
testünkből csak keret: a csont
s a fekete foncsor marad.
S a fekete foncsorban is
gyilkos tekintetük ragyog,
mely földre vont és sírba vitt
és mindhalálig ringatott.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Legszebb...
Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
vmarianna
...
» Oly tiszta, szép vagy
Oly tiszta, szép vagy édesem,
Mint a legelső...
» Hegedülnek...
Hegedülnek, szépen muzsikálnak
Jó kedve van az...
» Cencihez
Miképpen őzek a friss
Folyót, szagos virágot
A...
» Megtért bűnös
Lányka, midőn alvál, csókot rablék ajakidról;
Kí...
» Elég
Minden parázs
hideg hamu
minden szó
néma...
» Szívlázadás
Oh hölgy ha látnál szivem bánatában,
Ki láttál...
» Amit szavakra bízni átall
Amit szavakra bízni átall
ajkamra égeti a...
» A lányka szobor előtt
Lányka! ne hódolj a csáboknak az ifju...
|
