|
Amit szavakra bízni átall
ajkamra égeti a szád
s ütőered mély dobbanással
egy kedves titkot tudtul ád.
Riadt madárka, messze szöknél
s vállad szorítja mellemet,
a szerelem prédája lettél,
és szavad is már megremeg.
Még visszahajlik karcsu tested,
míg piros szájad csókot ad,
elért egészen már a veszted,
s még egyre őriznéd magad.
Mi úgyse mondhatunk le, érzed,
miért félsz hát, hogy adni kell?
Meg kell fizetned az egészet,
ne légy adósom semmivel.
Így félve és epedve, bárhogy,
megtelik végül a pohár.
A szép szemérem arra vár, hogy
a szerelem megölje már.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Májusi szerelem
Rózsaszínben a barackfa.
Mint egy szép...
» Áradozás
Jaj úgy szeretlek! Úgy szeretlek!
Hallod? Bolond...
» Táncol a Hold
Táncol a Hold,
fehér ingben.
Kékes...
» Fiatal szerelem
A szeme kék, a haja gesztenye,
ajkán gúny, mint...
» Így
Halkan mondjad, - hangosan hallik, -
vissza ne...
» Oly tiszta, szép vagy
Oly tiszta, szép vagy édesem,
Mint a legelső...
» Elvirához
Hányszor mondjam még el, hogy oly szép az...
» Ámor
Erõ s erény a szerelem varázsa,
uralkodik s...
» A kék tűzeső
A kék tűzeső hamu lett.
Lemondtam a...
» Az elárult szerelem
Az éjjel csókolóztunk,
nem látott senki...
» Tartózkodó kérelem
A hatalmas szerelemnek
Megemésztõ tüze...
|
