|
Bús maskarája a világnak,
Apolló, a faun-mezű:
Üzenek néked, Léda. Várlak.
Tavasz van itt a Duna-tájon
És én olykor vért köhögök,
Szép itt az élet, csupa álom.
Pán-kereső utamba most már,
Mámor-gályák utasa, én,
Itt állok a zord Bizonyosnál.
A lelkem még ronggyá-szedettebb,
Testem röpítné könnyű szél
Hádesz felé. És, és: szeretlek.
Új dalokat nem hallasz tőlem,
Csókom sincs csókolnivaló,
De kellesz e tavasz-időben.
Hogy akkor majd reám hajoljál,
Fülembe csókold, mit te tudsz:
»Csúf faunom, Apolló voltál.«
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Hódolat Máriának
Neked szentelt ifjú szívem
Minden vágyat,...
» A szépség lányai közt nincs
A Szépség lányai közt nincs
gyönyörűbb ma...
» Táncol a Hold
Táncol a Hold,
fehér ingben.
Kékes fényben
úsz...
» Láz
De jó, hogy jöttél, drága. Soha jobbkor.
Lázam...
» Fekete szem
Szép a kék szem, nem tagadom,
Én a kékre sem...
» Első csók
Szenvedtem érted,
Szép kedvesem,
Sokat...
» Kedves, nézd!...
Kedves, nézd! A sáppadó lomb
Sorra mind...
» Megtért bűnös
Lányka, midőn alvál, csókot rablék ajakidról;
Kí...
» Rozílishoz
Mit? Rozílis! illy korodban
arra kérhetsz...
» Minden jelben
Minden jelben tegnap óta csak te vagy.
Uj...
» Gyakran eljön
Éjjel meglátogatott.
Azt mondta: szeret engem....
|
