|
Kedves, nézd! A sáppadó lomb
Sorra mind alá-pereg...
Elsárgultak a mezők, mint
A haldokló emberek.
De ne félj a hervadástól,
Mosolyogva nézd velem;
Nézhetjük, mert szívünk mélyén
Nem hervad a szerelem!
Lelkem könnyű és derűlt, bár
Mindent hullni, halni lát;
Temetőben játszó gyermek
Igy ugrál a síron át.
Ősz van most s nekem tavasz nyit
A kipusztult föld felett...
Mosolyodban minden percben
Visszatér a kikelet!...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Egy férfi megismer egy nőt az utcán
Páfrányfenyők legyezős árnyalagútján –
Ősöreg...
» Leányka, szíved is
Leányka, szíved is elnémul köreinkben.
Komoly...
» Jöjj, Léda, megölellek
Szemed szomoru és gonosz,
Két mély gyehenna-fész...
» A szerelmes vitézhez
Ámor múlattába
Egy sisak aljába
Nefelejcset...
» Haragszom rád
Haragszom rád, mert fürtöd fekete,
Haragszom...
» A szeretőm
A szeretőm átjött a patakon,
a cipőjét elcsente...
» Én és a festő
Igy ült, így nézett, haja így folyt hattyu...
» Bájoló
Rebbenő szemmel
ülök a fényben,
rózsafa...
» Hegedülnek...
Hegedülnek, szépen muzsikálnak
Jó kedve van az...
|
