|
Ha sátrat ver az éj, bekopogok hozzád
mint vándor, ha menedékért könyörög
éhes vagyok, mondom, szomjas vagyok nagyon
s te csókkal etetsz és csókkal itatsz meg.
Nem voltak még soha ilyen hű szeretők
ilyen két testvérszirma egy virágnak
sötét szemed az én szememhez hasonló
szád, mint az enyém, szerelemtől ittas.
S ha elválunk, akkor sem távolodunk mi
ott vagyok álmodban s az enyémben te
egyazon tengeren ring velünk a bárka
egyazon csillag ontja ránk sugarát.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» köszönöm
köszönöm az elsimuló perceket
nappalok...
» Amint itt ülök
Amint itt űlök, s nézem arcodat,
árnyék gyanánt...
» Feleségek felesége
Feleségek felesége,
Lelkemadta kicsikéje!
Jer...
» Tekinteted
Tekinteted ragyog, akárcsak
A kékzománcos...
» Esthajnalcsillag
Csillagom, Esthajnal, aranyos tüze a Szerelemnek,...
» Csak téged
Úgy mondom néked, mint egy leckét,
mert...
» A te melegséged
Miért próbál nő vagy szobor
Lelkemből kiásni...
|
