|
Feleségek felesége,
Lelkemadta kicsikéje!
Jer ide már az ölembe,
Mulassak veled kedvemre.
Szerettelek lyánykorodban,
Szeretlek most százszor jobban,
Nem százszor, de ezerszerte,
Ha meg nem haragszol érte.
Nem is tudja a nőtelen,
Mi az igazi szerelem;
Hogy tudná az istenadta?
Még csak akkor tanulgatja.
Nőtelen ember szerelme
Csak virág a kalap mellett;
S most a szerelem énnekem
Lélekzetem, szivverésem.
De boldogok is vagyunk ám,
Ugye, lelkem kis Juliskám?
Meg se várjuk a halálunk,
Elevenen égbe szállunk!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Enyém vagy!
Enyém vagy! Megragadtalak,
Rejtelmes álom,...
» Hunyhat a máglya
Hunyhat a máglya
Ezek a szomorú, vén...
» Magammal cipelem a szívedet
Magammal cipelem a szívedet (az én szívemben
cip...
» Mint kisgyermek
Mint kisgyermek egy nagy pohár tejet,
úgy iszom...
» Jártam én koromban, hóban
Jártam én koromban, hóban,
húzott az...
» A házasságról való ének.
Jámbor házasok meghallgassatok,
Tü rendeteket...
» Reggel
Fürge kis menyecske
Aranyos kedéllyel,
Szeretle...
» Maradj velem
Dobol az eső Hogy esik
Maradj velem még...
» Hófehérke
Igen, ez csak vers: lim-lom, szép szemét,
Játék,...
» Virágnak mondanálak
Virágnak mondanálak,
A rózsa, liliom,
Mint egy...
» Ha azt hallod majd...
Ha azt hallod majd rólam egyszer,
hogy legszebb...
|
