|
Igen, ez csak vers: lim-lom, szép szemét,
Játék, melyet a halk gyermek, a Vágy
Faragcsál, s olykor lustán félbehágy,
S merengni húnyja álmatag szemét.
Most ezt faragta: kis szonett, setét
Szavakból ácsolt bús ébenfa-ágy.
S ráfekteti gyengéden gyenge, lágy
Szerelmem holt, virágos tetemét.
Pihenj, szerelmem! nézzenek a boldog
Élők, mint nyugszol némán, hófehérbe,
Tündérmeséim édes Hófehérje.
Ágyad szélén vigyázva üljenek,
Mint árva törpék, furcsa, bús koboldok,
S csendeskén sírjanak a halk rímek.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ültünk együtt
Ültünk együtt a kertben csendesen,
s egymásra...
» Esthajnalcsillag
Csillagom, Esthajnal, aranyos tüze a...
» Magammal cipelem a szívedet
Magammal cipelem a szívedet (az én...
» Enyém vagy!
Enyém vagy! Megragadtalak,
Rejtelmes álom,...
» Félelem
Szeretlek. Nincs rá szó, nincs rá mozdulat.
A...
» Nacámhoz
Beteg szívem tőrbe esett,
Forrnak minden...
» Én feleségem
Én feleségem, jó és drága-drága,
eddig neked...
» Midőn rám leltél
Midőn rám leltél, kedvesem,
kicsiny voltam,...
|
