Amint itt űlök, s nézem arcodat,
árnyék gyanánt száll rám egy gondolat:
hogy egykor édes Vilmám, angyalom
eljön a tél, te gyönge liliom,
s mindenre, ami tavaszszal virul,
bimbózik, nyílik, s bájában pirul,
amit remekbe alkot a természet,
havas lepellel száll rá az enyészet.
Merengve nézem szelíd arcodat,
s napfény nékem egy másik gondolat:
hogy a fehér haj illik majd neked,
s kéken mosolyg rám akkor is szemed,
"Kis Vilmám" - mondom akkor is neked
kezemben elfér akkor is kezed;
a multról olykor elbeszélgetünk,
egymáshoz símul fáradt, ősz fejünk.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Feleségek felesége Feleségek felesége,
Lelkemadta kicsikéje!
Jer...
» Én feleségem Én feleségem, jó és drága-drága,
eddig neked...
» Enyém vagy! Enyém vagy! Megragadtalak,
Rejtelmes álom,...
» Nehéz útról jön ő és öreg már Hinnéd ki arcom ismered,
hogy úgy öregszem?
Hog...
» köszönöm köszönöm az elsimuló perceket
nappalok...
» Midőn rám leltél Midőn rám leltél, kedvesem,
kicsiny voltam,...
» Virágnak mondanálak Virágnak mondanálak,
A rózsa, liliom,
Mint egy...
» Csak téged Úgy mondom néked, mint egy leckét,
mert...
|