|
Midőn rám leltél, kedvesem,
kicsiny voltam, szerény,
és mint egy hárság csendesen
beléd virultam én.
Kis lényemnek név sem jutott,
de bennem nőtt a vágy,
míg szóltál: már oly nagy vagyok,
név nem foghatna át.
S én, mint akit május, mitosz,
meg tengerár tetéz,
lettem újborként illatos,
a lelkeddel nehéz.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Hófehérke
Igen, ez csak vers: lim-lom, szép szemét,
Játék,...
» Boldogtalan az igaz! ollyan szerencse...
Boldogtalan az igaz! ollyan szerencse,
Kinek...
» Mikor itt vagy
Mikor itt vagy a szobában
mintha telis-tele...
» Csak téged
Úgy mondom néked, mint egy leckét,
mert...
» Enyém vagy!
Enyém vagy! Megragadtalak,
Rejtelmes álom,...
» Amint itt ülök
Amint itt űlök, s nézem arcodat,
árnyék gyanánt...
|
