|
Ültünk együtt a kertben csendesen,
s egymásra néztünk szerelmesen.
Ő hallgatott, és én is hallgattam.
Kezemben a kezét simogattam.
- Én szép virágom, Rózsakoszorúm!
mért néz reám ily édes-szomorún?
Nem felelt, csak elmosolyodott.
Az Isten tudja, min gondolkodott.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelem
Ma békésen lefektettem az alkonyt,
s a...
» Maradj velem
Dobol az eső Hogy esik
Maradj velem még...
» Hunyhat a máglya
Hunyhat a máglya
Ezek a szomorú, vén...
» Midőn rám leltél
Midőn rám leltél, kedvesem,
kicsiny voltam,...
|
