|
Ültünk együtt a kertben csendesen,
s egymásra néztünk szerelmesen.
Ő hallgatott, és én is hallgattam.
Kezemben a kezét simogattam.
- Én szép virágom, Rózsakoszorúm!
mért néz reám ily édes-szomorún?
Nem felelt, csak elmosolyodott.
Az Isten tudja, min gondolkodott.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ha azt hallod majd...
Ha azt hallod majd rólam egyszer,
hogy legszebb...
» Én feleségem
Én feleségem, jó és drága-drága,
eddig neked...
» Maradj velem
Dobol az eső Hogy esik
Maradj velem még...
» Mint kisgyermek
Mint kisgyermek egy nagy pohár tejet,
úgy iszom...
|
