|
Tekinteted ragyog, akárcsak
A kékzománcos ég,
A hangod úgy olvasztja szájad,
Mint gyöngéd csók ízét.
Ha hallgatom bűvös beszéded,
Ha szemed rám tapad,
Odadnám ezt a harci éket:
Jó grúz acélomat.
Mert ennek is szép csillogása,
S ha édes hangja kél,
A lélek borzad össze fázva,
S a szívben forr a vér.
De ádáz, veres harci élet,
Már nem hív engemet,
Mióta hallom lágy beszéded,
És rám tapad szemed.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» In aeternum
Amit megírtam sok, sok év előtt,
Látom, valóra...
» Évfordulón
Egymást űzi bennem édes
És fájó emlékezet!
Elha...
» Magammal cipelem a szívedet
Magammal cipelem a szívedet (az én szívemben
cip...
» Ültünk együtt
Ültünk együtt a kertben csendesen,
s egymásra...
» Jártam én koromban, hóban
Jártam én koromban, hóban,
húzott az...
» Esthajnalcsillag
Csillagom, Esthajnal, aranyos tüze a Szerelemnek,...
» Csak téged
Úgy mondom néked, mint egy leckét,
mert...
» Szerelmünk éneke
Ha sátrat ver az éj, bekopogok hozzád
mint...
» Enyém vagy!
Enyém vagy! Megragadtalak,
Rejtelmes álom,...
|
