Mint kisgyermek egy nagy pohár tejet,
úgy iszom tápláló szerelmedet,
és szétterjedsz bennem, te hófehér:
te leszel már ereimben a vér,
s te az eszmélet, te a kábulat,
te a világot rendező tudat,
míg lassan végleg átalakulok
és élni már csak általad tudok:
járni csak úgy, ha te is lépsz velem,
szólni, ha te szólítasz nevemen,
látni, ha két szemed el nem bocsát,
s kibírni ezt az örvénylő csodát
csak úgy, ha sodrását te csitítod,
te bizonyos cél, te tömény titok.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Jártam én koromban, hóban Jártam én koromban, hóban,
húzott az...
» Csak téged Úgy mondom néked, mint egy leckét,
mert...
» Mikor itt vagy Mikor itt vagy a szobában
mintha telis-tele...
» Mikor mondom már? Mikor mondom már: "Asszonyom,
Elmult a harc,...
» Maradj velem Dobol az eső Hogy esik
Maradj velem még...
» Amint itt ülök Amint itt űlök, s nézem arcodat,
árnyék gyanánt...
|