|
Mindent akartunk s nem maradt
Faló csókjainkból egy falat,
Vágy, emlék, bánat, cél, okság,
Egy pillanatnyi jóllakottság.
Vonaglottunk bízón, nagyon,
Hűs estén és hideg hajnalon.
Pállott harctér szegény testünk
S jaj, örömre hiába lestünk.
Roskadjunk le a Sors előtt
Két gyáva, koldus csókmívelők.
Mindegy, kik küldték, kik adták,
Nem ért a csókunk egy fabatkát.
Több voltunk, jaj, tán kevesebb,
Mint a hajrás, kis szerelmesek.
Túl vánkoson, leplen, ingen
Sírva láttuk meg: ez se Minden.
Be búsak vagyunk, be nagyok,
Csókokban élő csóktalanok,
A Végtelent hogy szeretjük:
Sírunk, csókolunk s újra kezdjük.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vágy
Ami után kapkodsz, elvész,
amit elengedsz,...
» Első szerelem
Mint est homályán csermely tükörében
A...
» La France
Ez a te rózsád. Utcza, város
Pacsirtaszóval van...
» Butter Flórián
Bazsarózsa-lugasban
ült a jó leány,
oldalánál...
» Emberi közelségből
A hangszórókat kezdik leszerelni
a költők;...
» Vers III.
És én még várok. Várok. Hisz ma még
A rádvárás...
» Ajándék
Ajkamba szállott pirosló vérem,
Hogy közelgő...
» A lantjáról
Akartam Atreusnak
Vitéz két magzatit,
Akartam...
» Adagio
Szállnak a vadlibák, szállnak,
a gyermekláncfü...
» Elmondom, mit eddig...
Elmondom, mit eddig
Rejtve tartogattam,
Mint...
» Ismeretlen szanszkrít költő
Selymes húsa hozzád tapad, ölébe süpped
horgon...
» Viszi, viszi folyóviz a virágot...
Viszi, viszi folyóviz a virágot,
De meguntam...
» Idomítgató
Szelíd szerettem volna lenni,
mint margaréták...
|
