|
Mondd, érzed-e, hogy tévedésem
mily végtelen:
szívedbe raktam el egészen
az életem.
Mikor szerettelek nagyon,
azt hittem, hogy ami van itt lent,
a földet, az eget, a Mindent
beléje zárhatom.
Most látom ezt a nagy hibát,
szenvedsz te, és én felnyögök.
Nem fér el egy egész világ
a homlokod mögött.
Szíved meleg, szelíd, belátom,
s jó igazán.
De kívüle más is van a világon
s nem pótolhatja sem a barátom,
sem az anyám!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Élet szeretője
Rossz szerelem ez a miénk
S aligha még rózsát...
» A bánat dalaiból
Mikor megláttalak, új életre keltem,
Kínos élet...
» Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy alszol
Úgy közeledem hozzád, lopva, félve,
szívenütő...
» Nagy ajándékok tora
Ökölnyi rubinkövet adok,
Akaszd a nyakadba s...
» Ha valaki jönne
Ha most valaki halkan idejönne,
Idelopózna...
» Elza szeme
Szemed oly mély midőn szomjazva ráhajoltam
Tükré...
» Sonett
Dalok, mik éjszakáknak bús méhében fakadtak,
Sza...
» Én a szívemet...
Én a szívemet szétszakítottam:
ahány darabja,...
» Csak téged
Úgy mondom néked, mint egy leckét,
mert...
|
