Dalok, mik éjszakáknak bús méhében fakadtak,
Szavak, miket a lélek tűzzel vet ki magából,
Mint hév izlandi krater, csillogva tél havától:
Ez az, mit lelkem adhat.
Húsz éves, büszke szivem, mely tiszta és szerelmes,
Szememnek szürke tükre, melyet szépséged edzett,
Kezem tíz fürge ujja, mit kéj még sohse sebzett:
Szolgáid ők, te kedves.
Hozom neked hajókon kék tenger tiszta gyöngyét,
Szűzlányok-szőtte selymet, simogatót és gyöngét,
Gyémántos thék-fa lantot, melylyel szépséged zengem;
Hozom múlt századoknak minden nagy álmát néked,
Dús tálczának ezüstjén hozom szivem elébed:
Vedd el! - S felejts el engem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Most még feledj el... Most még feledj el! most a kikelet,
A te...
» Gyere hozzám Gyere hozzám, szeress engemet,
Aranyozd meg...
» Aki sok szépet Aki sok szépet mondott el hiába,
szűkszavú lesz...
» Mert nagyon szeretlek Könnycsepp a szempilládon este:
én vagyok.
Én...
» Magdolna vár "Ne menj tovább. Hűs már az este.
Az utakon...
» Molnárleány Szép a tavasz, ha visszajő,
S mint régi jó...
» Déli árnyak Szeretem nappal a lámpavilágot,
a sárgaszin,...
» Áldalak búval, vigalommal Áldalak búval, vigalommal,
féltelek szeretnivaló...
|