|
Áldalak búval, vigalommal,
féltelek szeretnivalómmal,
őrízlek kérő tenyerekkel:
búzaföldekkel, fellegekkel.
Topogásod muzsikás romlás,
falam ellened örök omlás,
düledék árnyán ringatózom,
leheletedbe burkolózom.
Mindegy, szeretsz-e, nem szeretsz-e,
szívemhez szívvel keveredsz-e,
látlak, hallak és énekellek,
Istenek téged felellek.
Hajnalban nyujtózik az erdő,
ezer ölelő karja megnő,
az égről a fényt leszakítja,
szerelmes szívére borítja.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Köszönöm, köszönöm, köszönöm
Napsugarak zúgása, amit hallok,
Számban...
» Szökés
Most szököm hozzád, mikor a vágyak
Verik a...
» Gyönge kézzel...
Gyönge kézzel nékem is Cythére
Mirtuszágat fűze...
» Lelkem kiszikkadt mezején
Lelkem kiszikkadt mezején
pár szál virágot...
» Az Öröm illan
Az Öröm illan, ints neki,
Még visszavillan szép...
» Evianne
Betűkből építelek föl
vonalakból
színből
izzó...
» Hegyi beszéd
Hegytetőre szállok kedvesemmel.
Szárnyaink...
» Rómeó és Júlia
Pacsirta szólt már künn a lomb alatt
És Rómeó...
» Mert nagyon szeretlek
Könnycsepp a szempilládon este:
én vagyok.
Én...
|
