|
Miként Vesuv virágtakart tövében
Megrázva, most egyszerre ingadoz,
S tetőjén láng kitör s szilárd dühében
A bájvirányon széjjeláradoz:
Ekkép remegsz te is, ha részegűlve
Merész karom erősen átfogott,
S a szenvedély, mint láva, elterűlve,
Arczod felett pirosan elfutott.
S miként a tenger kél, erős karával
Ha szélvész átkarolta árjait,
S a sziklafalra csap hullámzatával,
S fehér tajtékkal önti partjait:
Ekkép emelkedik melled dagadva,
Szélvész-hatalmú érzeményivel,
Míg végre könnyü leplén áthaladva,
Mint hab kiárad a fehér kebel.
S Vesuv ha áll lángoknak bíborában;
Ha tenger kél, mert szélvész fölveré;
Bár térdre húll a nép bámúlatában,
Gyönyörrel néz a szép szörnyek felé:
Igy nézek én reád, ha szenvedélyek
Átdúlják lelkedet; ha veszni kell,
Mit bánom én! oly szépek a veszélyek,
Gyönyör között ha veszhet e kebel.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Úgy tudlak Téged
Nem rejtőzhetsz el már előlem,
nem menekülhetsz....
» Szegény szeretkezéseink
Ha csak a testedet szerettem,
csak a te...
» A vak szerelem
Phryne az ég havánál
Fejérbb alakkal...
» Szerették egymást
Szerették egymást!
Kék ajkuk megszenvedte a...
» A szomju
Szomjas vagyok; de nem bort szomjazom,
És...
» Vágy
Csapongó fecske száll a magasban
Gyors...
» A csók
Juszuf, a költő, hármat szeretett:
A dalt, a...
» Ha...
Ha oly végtelen szeretsz, ahogyan én,
és...
» Most csak
Most csak melléd fekszem és nézlek,
de nem...
» És mikor újra megcsókoltalak
És mikor újra megcsókoltalak,
szólni se...
» Lábnyomok
Fiatal voltam. Hazavittelek
az erdőn át a...
» Ősi nászdal
Pompájával bráhminos keneteknek
nyitotta meg...
|
