|
Szomjas vagyok; de nem bort szomjazom,
És szomjamat vízzel nem olthatom.
Nem oltaná el azt a Balaton,
Nem a mézes szőlőjü Badacson.
Én lángot szomjazom, lángot, tüzet,
Szemed tüzében játszó lelkedet;
Szomjúzom a hajnalt szép arcodon,
És a mosolynak mézét ajkidon.
Szomjúzom édes és forró sohajt,
Mit kebled titkos szenvedélye hajt;
És szomjuzom kebled hullámait,
Szivednek minden dobbanásait;
Szomjas vagyok, leánykám, bájaidra:
Hibád, erényed - s minden titkaidra.
Jőj, lelkem várja édes ajkidat:
Ne hagyd elveszni szomjuság miatt.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Gyönyör
Ott hagytak bennünket éjszakára, egy fehér,...
» Szerették egymást
Szerették egymást!
Kék ajkuk megszenvedte a...
» Visszatérés
A mesék országából jöttem,
Cipőmön a por még...
» Így, ilyen forrón
Így, ilyen forrón, nem téged szeretlek,
szépsége...
» Örökzöld
Agyagból vétetett,
mondd ki a nevedet,
...
» Az ékszerek
Mezítlen volt s mert tudta, mit kívánok:
testén...
» Napszonett
A vén díványon hentereg a Nap,
Magával hozta...
|
