|
Pompájával bráhminos keneteknek
nyitotta meg tavaszod nyoszolyáit.
Párducok lusta bujasága ásít
és dermedt férfivágyak meredeznek...
Bronz-serpenyők rőtlángú fénye mellett
bajadérok hullámos tánca játszik,
lobogó tüllök suhogása áhít,
s oroszlánhörgés bődül az egeknek.
Lépted nyomán az izzó nászdalt fújva
villant fanfárok fémes rikoltása...
S szívemben boncok, maguk megalázva
kenték szandálod – fényes selyem urna –
míg vágyam száz hófehér elefántja
ormányát fel, az alkonyégbe fúrta.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A venyige
Azt álmodtam éjjel, hogy testem
átváltozott:...
» Ismeretlen szanszkrít költő
Selymes húsa hozzád tapad, ölébe süpped
horgon...
» Vállad akasztófáján
Vállad akasztófáján lóg a testem,
szemed...
» ?
Lángoszlopként
Állok előtted oh leány!
'S mint...
» A vak szerelem
Phryne az ég havánál
Fejérbb alakkal...
» Aranybogár
A kislány az erdőben kószált,
még sohasem fogta...
» Lusta báj
Csinos vagy, gonddal öltözött,
mint ünnepélyre...
» Ifjú szerelem
Nem jobb gyönyörre kelni fel,
Mint űzni éjen...
|
