Valaha, hogy a párom lettél,
most három éve már,
riadva-tétován szerettél.
De minderről letettél.
S úgy érzem, érte kár.
Ma idejössz hozzám, levetkezel,
feltűzöd a hajad, enyém leszel...
Bezzeg nem voltál, akkor ily gyors.
Így hívtalak becézve: kislány.
Halkan suhantál, drága-titkos,
a fénytől is remegve, tisztán.
A legnagyobb lázunkba sem
adtad magad át teljesen...
S haragudtam rád. Hogy a csókod
oly roppant-szűzi, elfogódott,
és nem jutott ki soha részem.
Emlékszel, ezt mondtam: "Hohó,
nem félsz te majd így, kis bohó,
csak egyszer megszeress, egészen..."
S most a komolykodó lányt visszavágyom,
és visszasírva fordulok feléje,
ki, hogy szemérmesebb legyen, az ágyon
mezítlen karját nyomta a szemére.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Keserű életem Keserű életem sötét éjjelében
Tündöklő...
» Antik szerelem "S megint előlről"
A szeretőm fiús, görög...
» Kölyökkorom szerelmei kölyökkorom szerelmei
legelső tán ha Jutka...
» Ismeretlen Ismeretlen, próbállak szeretni.
Hasonlók, akik...
» Szerelem Mondod: az ég… és felnézel az égre
És mondanád:...
» Gyere hozzám Gyere hozzám, szeress engemet,
Aranyozd meg...
» Végtelenül Tenger,
istenemre
tenger!
Minden...
» Orgona Bár holtra metszé kertész görbe kése,
Még...
» Nem szeretem, nem gyülölöm... Nem szeretem, nem gyülölöm,
Nem keresem, nem...
» Felgyógyulásomkor Lázas álmaimban
Angyal szállá hozzám,
Egiektől...
» A bokréta elhervadott A bokréta elhervadott,
Leveleit emlékkönyvbe...
|