|
A bokréta elhervadott,
Leveleit emlékkönyvbe tegyük el,
Kössünk rája gyászszalagot,
Vagy a mi jobb, a mi még jobb, vessük el.
Tudtad te, hogy szeretélek,
Mikor daczból annyit sokszor tagadtam,
Most, bár százszor esküdném meg:
Tudom, mégis kételkednél te abban.
Én is hittem, hogy szeretsz te,
Bár szivedben hóval fedted a tavaszt -
Állhatsz itten most könyezve,
Látom én, hogy nem szerelem, bánat az.
Sok, sok bajunk esett nékünk,
Félreértés, gúny, boszú, mind sorba jött,
S minden szálat összetéptünk,
Mely két szivet az életben összeköt.
A régit hát ne játszuk mi,
Tréfa-tárgyra nem való az, a mi holt,
Minek volna azt hazudni,
A mi egykor olyan szent és igaz volt!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Dalomhoz
Tarka lepkeként dalom
Hogyha útra kél,
Szégyenl...
» Boldog vagyok...
Boldog vagyok, boldogabb a rózsa
Bársony szirma...
» Lélekszirteken
A lelkem életért zugó tavában
Rimek lapulnak,...
» Elment megint
Elment régen.
S én menni, menni hagytam.
Elenge...
» A szerelem vonzásában
A pallóra lépek hogy elérjem a hajót.
Viharzón...
» Haladt...
Haladt és partot ért a sajka,
Kiszáll a vándor...
» Szeretem
Szeretem az égnek csillagtáborát.
Szeretem a...
» Az első szerelem
Szívem zsenge szerelmeit
El nem törli tehát a...
» Búsúly szivem érted, hivem
Búsúly szivem érted, hivem,
Hogy tőled...
» A szépségének aszkétája
A szépségének aszkétája lettem.
Szépség-bolond...
» Óh szív! Nyugodj!
Fegyverben réved fönn a téli ég,
kemény a menny...
|
