|
Bár holtra metszé kertész görbe kése,
Még édesíti a fanyar szobát,
S a hűs homályon úgy remeg tovább
Illatja, mint halk húrok reszketése.
Ám olykor egy-egy függöny rezge rése
A lila fürtön arany fényt dob át,
S felgyújtja, mint egy nagy, kevély opált,
Melynek szikrázva szédít színverése.
Ó, én szerelmem, kit sok ferde kés
Már halni vágott: bú és szenvedés,
Ó, édes emlék, te is így jelensz meg:
Olykor: sóhajtó illat, hűs zene,
És olykor: tágranyílt opál szeme
Egy-egy felfénylő, drága, ritka percnek...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Madárszerelem
"Hol a hazád, mondd, madár!
s este milyen tanya...
» Mert túlságosan akarlak
Ki ott állott az útban,
Ellökni mindig...
» Köszönöm, köszönöm, köszönöm
Napsugarak zúgása, amit hallok,
Számban...
» Mérleg
A szívem: forró-zűrzavaros mérleg.
Rajta...
» Ősz
Ősz, hervadás, ború. — A szürke égen
Szomorú...
» Elsõ szerelmemhez
Letûnt ifjúságom édes arany álma,
Hervadt...
» Gyöngyvirág
Be szép vagy, édes gyöngyvirág,
Fiatal és...
» Ah már egyszer engeszteld meg...
Ah már egyszer engeszteld meg
Kőkemény...
|
