|
Ki ott állott az útban,
Ellökni mindig tudtam
S ha az útfélre verlek,
Szép arcodat emeld föl,
Nézz reám, ríjj és nevess:
Túlságosan kedvellek.
Ha megszidlak levélben
Vagy pimasz fütyölésben;
Vagy ha másnak kinállak,
Hozd szívemhez a szíved
És sirass, mert hazudok:
Túlságosan kivánlak.
Ha hallod durva átkom,
Halld ki, hogy szánva bánom
Mindet, mi ért, a bántást
S mégis máglyára vetlek:
Szégyenlem, hogy sorsommal
Csipőd ringása bánik:
Túlságosan szeretlek.
S a napok mulnak-mulnak
S beteg szivembe fúlnak
Vágyaim szent Te-érted.
Jönnek a téli varjak
Feketén a hómezőn:
Most már búcsuzok Tőled:
Túlságosan akarlak.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mert szemben ülsz velem …
Mert szemben ülsz velem s csak a te arcod...
» Erdőben
Nincs: vége és többé soha -
Mint sziklakőre a...
» Veled
Nem, csoda ma se történt,
megint csak este...
» Kit szeretek?
A gyöngéd lelkü asszonyt,
Csak azt tudom...
» Csúf szerelem
Nem is tudom, hogy nem vehettem észre
ideibe:
é...
» Nem szerethet mindenki
Fontos, hogy megtanuld: nem
szerethet téged...
» Nagyok a szerelem kínjai, de nem szeretni nem lehet
Amennyivel egy szem köles parányibb
a...
» Sóhaj
Szivedre hajtva fáradt fejemet
szeretném magam...
» Ha szomorú...
Ha szomorú vagyok most is,
Mikor tudom, hogy...
» Sakk-matt
Kis kertilócán, vadszőlős ereszbe'
Kései...
» Virág, virág, virág
Az ágyék és a mell a száj s az izgatott
kezek -...
» Az élet fája
Ismertem én ifjú koromban
Egy fát, éltemnek...
» Bársonyodba öltözöm
Megismerem, ha rám hull az árnyék,
Ha mögöttem...
» Donna Paula
Donna Paula, büszke nagyon,
Harminchárom őse...
|
