|
Tudom: ma zengőn szerelemről szólni
bűn s talán vétek szeretni is ma.
Az érzelgés most haszontalan holmi,
mikor az ember elméje s izma
meg kell, hogy feszüljön harcban egy jobb holnapért.
De mégse tűr meg bilincset az ösztön,
s muszáj tenéked arról beszéljek,
hogy a szemeid kék fénybe fürösztőn
rezzentik lelkem, s álmatlan éjek
sötétjébe gyakran belecsillan a hajad,
hogy piros ive ajkadnak, ha hallgat
dacosan, vagy ha mosolyra szépül,
kell és hogy ezt az ős, profán hatalmat,
mi észszerűtlen, vak törvénykép’ ül
a valómon, száz szent ige sem törheti meg.
S hogy kezed’ fogni (ó, nem simogatva,
de jó keményen, s érezve benne
a hitet, mely a harcos akaratra
"együtt megyünk“-öt bátran felelne)
gyönyörűszép volna: ezt is megmondom neked.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Aranypénz-térdű szerető
Aranypénz-térdű szerető,
muzsikás, lángsisakos,
...
» Fehér rózsa
Halvány és szende vagy,
Mint gyönge rózsaszál,
...
» Bahcsiszaráj
Kong s dől a káni csarnok: dicső még, de...
» Mint virágokon, úgy lépeget
Mint virágokon, úgy lépeget
s mintha röpítené...
» Egy nyári este
Várva-várom, egy nyári este
Kibomlik majd...
» Alkonyat
Halk, hosszú árnyak lejtenek köröttünk,
S már...
» Mert sehol se vagy...
Mert sehol se vagy, mindenütt kereslek,
nap,...
» A csermelyhez
Hová kis víz olyan sebessen,
Hová sietsz olyan...
» Kis lány dala
Kérdik: miért fedem
Kendőbe szememet,
Mikor...
» Mert túlságosan akarlak
Ki ott állott az útban,
Ellökni mindig...
» Leányélet
Szép aranyideim! be szerencséltettek,
Minden...
|
