|
Halk, hosszú árnyak lejtenek köröttünk,
S már búcsúzón a véres alkonyat
Szárnyával meglegyinti arcodat.
Egy bűvös perc varázsa száll reánk.
Ajkunkon elhalóban a beszéd.
Két lélek zengi némán énekét.
Két szív között rejtelmes szikra pattan.
És ajkamon egy édes szó lebeg:
A nagy, kimondhatatlan...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ahogy
Nem amit adsz: a szád szétnyíló rése,
nyelved...
» Pórleány
Tölgy alatt a dombon ültem,
Nyilt daloskönyv...
» Köznépi-Dal
Jaj rózsám be szeretlek, ki sem mondhatom!
Sem...
» Csalfa sugár
Kis bokor, ne hajts még,
Tél ez, nem...
» Szemrehányás a tengernek
Vagy adtál volna viharos erőt
Mely mólót...
|
