|
Várva-várom, egy nyári este
Kibomlik majd fekete szárnyam.
Kacér álmok hószinű teste
- Bontott hajú, csókos ajku lány -
Kisér folyton, kacag utánam.
Forró lehét arcomon érzem,
Tüzes kapocs remegő karja.
Ami perzsel égő szemében,
Az a sorsom vörös visszfénye,
Árboctörő sötét viharja.
Most már többé nincsen megállás.
Tüz, dal, szerelem - forr a láva,
Lehunyt szemem a csóktól párás,
Megnyitom a zsilipet s tenger
Zuhog a csendes nyáréjszakába.
Álomselyem zászlóm lengeti
Egy messzisodort régi szálfa;
Halálosan, büszkén zengeti
Az utolsó győztes indulót
Szivem: ez a vérpiros hárfa.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mi a szerelem?
Mi is a szerelem? Mondd meg te, kedves.
Visszata...
» Bujócska
Mint rendesen, ott a gitár, a helyén;
ablakban...
» Piros tüzből...
Piros tüzből sötét korom.
Szeretetből...
» Rejtsd el az örömöd
Azt hiszed, hogy jogod van örülni
És nem fáj...
» Fölöttem süt a hold
Letörlöm-e arcodról az esőket csókjaimmal?...
» Brilliáns
Szájam királyi biborszőnyegén
Torzarcú szitkok...
» Mesélgetek az erdőmnek
Te még nem vártál. Korán jöttem.
Nincs még...
» Szeretnék átölelni...
Szeretnék átölelni ma egy embert,
Ki olyan árva...
» Várlak
Éjfél van, és én még nem alszom.
Hallgatom a...
» Külön világban
Külön világban és külön időben
éltél, be messze...
» Mikor az uccán átment a kedves
Mikor az uccán átment a kedves,
galambok ültek...
|
