|
Ott fenn a habos, fodor égen a lomha nap áll még,
majd hűvösen int s tovaúszik.
És itt a szemedben a gyöngyszinü, gyönge verőfény
permetegén ragyog által a kék.
Sárgán fut az ösvény,
vastag avar fedi rég!
Mert itt van az ősz. A diót leverik s a szobákban
már csöppen a csönd a falakról,
engedd fel a válladon álmodozó kicsi gerlét,
hull a levél, közelít a fagy és
eldől a merev rét,
hallod a halk zuhanást.
Ó évszakok őre, te drága, szelíd, de szeretlek!
s nem szeretek már soha mást.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelem
Már oly édes, oly vonzó, zsongató
volt egy-egy...
» Rád gondolok
Rád gondolok! - Úgy indázlak közül
gondolattal,...
» Korán jöttem ide
Későn jött az az asszony,
Aki néz, akit...
» Kupídó
Én balgatag nevettem
A kézives Kupídót:
E kis...
» Kopogtatás nélkül
Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz...
» Így volna szép
Gyakorta érzek
Olyan különös
Kimondhatatlan
Va...
|
