|
Én balgatag nevettem
A kézives Kupídót:
E kis fiú mit árthat?
Azt gondolám magamban,
Csendes, szelíd, mosolygó
Gyöngéded, édes ajku,
Tegzet visel, de nem sért,
Mert anyja őrzi, s vígyáz
Ha csintalan, kezére.
És íme nem tudom miképp
Önnön tökéletéből-é?
Vagy anyja készteté őt?
Reám lövött ivéről.
Ó kis fiú, erődnek,
Csak most segélj, hiszek már.
Vagy Frídit is, ki szinte
Téged gunyólva megvet,
S fájdalmimat kacagja,
Mint engemet, nyilazd meg.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szeptember végén
Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még...
» Mire megjössz
Egyedül vagyok, mire megjössz,
az egyetlen élő...
» Szerelem
Hol mint kígyó, lopakodik,
bűvöl-bájol,...
» Ha ősz leszel s öreg
Ha ősz leszel s öreg, s lehúz az álom,
s a...
» A hatodik szonett
Mikor - egy éve - rajtad csüggni kezdtem
túl...
» Első hó
A pelyhes áll,
Szép urfinál
Oly édes...
» Eszembe jutott
Most az jutott eszembe, hogy a télen
még...
» Tudjátok-e
Tudjátok-e, a szerelem mit ér,
s hogy...
» Első látásra (a Hős és Leander-ből)
Nem vagy ura, hogy gyűlölj vagy szeress,
mert...
|
