Ha ősz leszel s öreg, s lehúz az álom,
s a tűznél bóbiskolsz, vedd le e könyvet,
lapozgasd, álmodozz csak régi, könnyed
pillantásodról: visszfény volt az árnyon.
Hányan szerették jó kedved sugárát,
s imádták hű vagy hamis szerelemmel,
de én zarándok lelkedet szerettem
és változó arcod szomorúságát.
S az izzó kandalló-rácshoz hajolva,
suttogd, kicsit fájón: hogy elszökött
a Szerelem, suhan a hegy fölött,
s elrejti arcát fátylas csillagokba.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Csók Mikor fölnyíló ajkaidnak
virágos ösvényein...
» Tétova óda Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem...
» Csalóka álom Harmatos fűben gyöngyöt láttam,
Álmomban újra...
» Asztmás vasárnap A környéken harmonika,
koronként könnyel...
» Add a kezed Add a kezed mert beborúlt,
Add a kezed mert fú...
» Ha nem szerelmet Ha nem szerelmet, akkor hát mit érzek?
És ha...
|