|
Ha ősz leszel s öreg, s lehúz az álom,
s a tűznél bóbiskolsz, vedd le e könyvet,
lapozgasd, álmodozz csak régi, könnyed
pillantásodról: visszfény volt az árnyon.
Hányan szerették jó kedved sugárát,
s imádták hű vagy hamis szerelemmel,
de én zarándok lelkedet szerettem
és változó arcod szomorúságát.
S az izzó kandalló-rácshoz hajolva,
suttogd, kicsit fájón: hogy elszökött
a Szerelem, suhan a hegy fölött,
s elrejti arcát fátylas csillagokba.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerenád
A kormos égből lágy fehérség
szitálja le ezüst...
» Rejtettelek
Rejtettelek sokáig,
mint lassan ért...
» 21. portugál szonett - Mondd újra
Mondd, újra mondd, és még egyszer - s...
» Tétova óda
Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem...
» Lusta báj
Csinos vagy, gonddal öltözött,
mint ünnepélyre...
» Csalóka álom
Harmatos fűben gyöngyöt láttam,
Álmomban újra...
|
