Már oly édes, oly vonzó, zsongató
volt egy-egy lány, oly szívszorongató,
s bár vágyam repült a legszebbekig,
úgy kellett a csók - adná akármelyik! -
hogy megijedtem: szerelmes vagyok?
Mindenesetre tagadtam, nehogy
csúfoljanak; és közben nagyosan
bölcselkedtem (azt hittem: okosan,)
ahogy a többi diák, akiben
szintén mozdult a hiú értelem.
A szerelem, mondtuk, sötét verem.
A szerelem, mondtuk - nincs szerelem!
Mondtuk, hogy gyönyör. Mondtuk: bűvölet.
S betegség, faj csapdája, őrület.
Kardos Pali költőkkel remekelt,
Béber kéthátú állattal felelt:
szégyeltük még, fölényes gyerekek,
az egyszerű szót, az igaz szívet.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Álmatlan éjjen Benn a szivben valaki kalapál;
Vékony vésővel...
» Nem dicsőség... Nem dicsőség, amiért epedve
Nyújtja szomjas...
» Keserű élet, édes szerelem Másnak szívem mindig jót kivánt,
S engem mégis...
» Szerelmes vers Ott fenn a habos, fodor égen a lomha nap áll...
» Ne menj el Ne menj el, míg tőlem engedélyt nem kérsz,...
» Szerelem A hold a tárnák fenekére is lezöldül
És...
» Eszembe jutott Most az jutott eszembe, hogy a télen
még...
» Leánykérés Selymes, illatos orgonák alatt
Suhanva, halkan...
|