A tavasz rózsás keblét kitárva,
Száll alá langyos levegőn mezőnkre.
Balzsamos fürtjén Zephyrek repdesnek,
S illatot isznak.
Alkotó aethert lehel a világra,
Melyre a zárt föld kipihenve ébred:
Számtalan lélek lekötött csírái
S magvai kikelnek.
Flóra zsengét nyújt mosolyogva néki.
Nyomdokin rózsák s violák fakadnak,
A vidám Tréfák, Örömek, Szerelmek
Lejtenek utána.
Én is üdvezlő dalomat kiöntöm,
S egy virágbimbót tűzök, édes Emmim,
Gyenge melledhez: valamint te, oly szép,
S mint mi múlandó!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Könyörgés a kedvesért Te segítsd, Uram
bocsásd meg érte szívem...
» 21. portugál szonett - Mondd újra Mondd, újra mondd, és még egyszer - s...
» Csalóka álom Harmatos fűben gyöngyöt láttam,
Álmomban újra...
» Szerelmes vers Ott fenn a habos, fodor égen a lomha nap áll...
» Rád gondolok Rád gondolok! - Úgy indázlak közül
gondolattal,...
» A nagy harangjáték Életet keresek
S köröttem a szívek: csupa...
» Napfény és szerelem Fehér felhőcsapat vonul nyugatra,
a nedves égre...
» Tűz és viz Egy tűz van csak erős, és egy víz árja...
» Lázban Kit rég kerülnek a szerelmes álmok:
Szerelmes...
|