|
Mondd, újra mondd, és még egyszer - s megint,
mondd, hogy szeretsz, mondd, mondd!
Bár minden újra mondott szó emlékeztet a kakukkra,
gondold meg, hogy az új tavasz se hint
kakukkszó nélkül zöldes selymű színt
mezőre, dombra, erdőkoszorúkra.
Én, kedvesem, a mély sötétbe bukva
jajongok kételkedve, nyögve, mint
bús kísértet: "Mondd, újra." Az se sok,
hogy mennyünknek millió mécse van,
S a rét ezernyi virággal ragyog!
Szeretsz, szeretsz, mondd, zengd ezüst-arany
trillákkal! S ne feledd el soha, hogy
a lelkeddel is szeress - szótlan!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Add a kezed
Add a kezed mert beborúlt,
Add a kezed mert fú a...
» Csalóka álom
Harmatos fűben gyöngyöt láttam,
Álmomban újra...
» XVIII. szonett
Mondjam: társad, másod a nyári nap?
Te...
» Így volna szép
Gyakorta érzek
Olyan...
» Rejtettelek
Rejtettelek sokáig,
mint lassan ért...
» Olyan a szerelem
Olyan a szerelem, mint a gyöngyszemű...
|
