|
Fehér felhőcsapat vonul nyugatra,
a nedves égre utca, tér nevet fel,
a nap jóságosan tekint az ember
művére, szép győzelmet így aratva.
Tornyait rózsatündöklésbe tartja
a dóm s ezer aranyszobrot emel fel -
hozsannát fénylik, míg madársereg ver
tanyát tülekedőn s csivogva rajta.
S mert gondjaim felhőit messze-messze
űzi szerelmem édes mosolyával,
a lelkem napra szárnyal, szinte mennybe,
hiszen az élet szent eszménye rávall:
itt minden gondolat úgy csendül egybe,
hogy minden érzés egyetlen csodás dal.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Csók
Mikor fölnyíló ajkaidnak
virágos ösvényein...
» A tavasz
A tavasz rózsás keblét kitárva,
Száll alá...
» Szerelem
Csak átcsúszott rajtad, tegnap még nem volt s...
» Tudjátok-e
Tudjátok-e, a szerelem mit ér,
s hogy...
» Ha nem szerelmet
Ha nem szerelmet, akkor hát mit érzek?
És ha...
» XVIII. szonett
Mondjam: társad, másod a nyári nap?
Te...
» Szerelmes vers
Ott fenn a habos, fodor égen a lomha nap áll...
» Leánykérés
Selymes, illatos orgonák alatt
Suhanva, halkan...
|
