|
Ammint barna szemöldökit
Dámonnak, Gliczerám! vagy deli termetét
átilletve magasztalod,
jaj! hogy duzmad epém! hogy löki véremet
a' szív! Meghalványodik
töstént arczolatom, háborodott eszem
elhágy; nedvesedik szemem,
's gördűlő könyeim, bárha tagadgyam is,
árúllyák fene lángomot.
Égek, nem tagadom, fényes üszög gyanánt
égek, Kedvesem! akkor is,
még zög Dámon utánn nyájasan esdekelsz,
's bimbózó bizodalmamot
büszkén megtapodod. Jaj! ne halaszd tovább
eljegyzésemet! Ő soha
állandó szeretőd nem lehet; őneki
Dóris mindene. Boldogok,
kiknek szent kötelek szívhabozásikot
végzik, 's kiknek az eggy halál
hosszas kéjek utánn oltya szerelmeket.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Azt mondod...
Azt mondod: egy őrangyalt ád az Isten
Minden...
» Alkonyat
Halk, hosszú árnyak lejtenek köröttünk,
S már...
» Vers I.
Nem ismerhetsz te engem.Nem tudod,
Hogy hajam...
» Szerelmeslevél
Csend van, a lomb közt fényküllő remeg,
lidérc...
» Egymásra lelt
Egymásra lelt, s rögtön kevés lett
egymásnak...
» Te kis virág...
Te kis virág, kit ő tépett le nékem,
Már...
» Beszélgetés
Megállitottam valakit:
- Jó ember, mondd,...
» Szerelem
Nékem a sors szerelmet adjon,
Szívemen égjen el...
» Vallomás
Ne sírj. Megduzzadt ajkaid
ne ráncold....
|
