|
Hogyha tudnád, látnád, mit szenvedek érted,
Oh, de megátkoznád csalfa hűtlenséged!
Koszorút kötöznél, könnyed hullna rája:
Letűnt boldogságom sötét fejfájára.
Óh, ha tudtad volna, mennyire szeretlek,
Nem hurcolna vállam nyomasztó keresztet,
Lihegő ajkaim nem átkot szórnának
Csak örökre Téged, Téged csókolnának.
Óh, ha tudtad volna, mennyi dicsőt, szépet
Dalolnék Terólad, dalolnék Tenéked,
Nem törted vón` össze sóvárgó, bús lantom:
Elmerengnél sokszor annyi édes hangon!
Óh, ha Te éreznéd azt a sötét átkot,
Mely elrabolt tőlem egy tündérvilágot:
Megtörne a szíved, megtörne a lelked,
El nem bírnád soha azt a nagy keservet!
Vándorlok kifosztva mindenből, mi drága,
Fenyeget egy élet sivár éjszakája...
Gyenge rózsatőről hova lett a rózsa?...
- Verje meg az Isten, ki letépte róla!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Emlékezés a szerelemre
Hold voltál ott a holdsugárban. Oly sugárzó
és...
» Keresek valakit
Tele vágyakkal zokog a lelkem,
szerető szívre...
» Sugarak érett kalászaival
Mint százkezü szél a riadozó
vetéseket...
» Mert nem ösmerlek
Mert nem ösmerlek: minden este
Friss vágyon...
» Mindig velem vagy
Ha nem vagy nálam, akkor is velem vagy.
Elküldel...
» Csak hagyjatok!
Csak hagyjatok, hagyjatok
Állni magamba’,
Csak...
» Mező
A vén diófát fejsze ölte meg,
a gyöngyvirág...
» Szerelmesek
Itt fekszenek a fűben:
egy lány meg egy...
» A szerelmek tolonganak
A szerelmek tolonganak
A színevesztett...
» A csillagok szerelme
A vágyak hervadt levele
Tétova hull a földre...
» A sziv s a szem
A szív érez, a szem kutat,
Szép lány...
|
