|
Hogyha tudnád, látnád, mit szenvedek érted,
Oh, de megátkoznád csalfa hűtlenséged!
Koszorút kötöznél, könnyed hullna rája:
Letűnt boldogságom sötét fejfájára.
Óh, ha tudtad volna, mennyire szeretlek,
Nem hurcolna vállam nyomasztó keresztet,
Lihegő ajkaim nem átkot szórnának
Csak örökre Téged, Téged csókolnának.
Óh, ha tudtad volna, mennyi dicsőt, szépet
Dalolnék Terólad, dalolnék Tenéked,
Nem törted vón` össze sóvárgó, bús lantom:
Elmerengnél sokszor annyi édes hangon!
Óh, ha Te éreznéd azt a sötét átkot,
Mely elrabolt tőlem egy tündérvilágot:
Megtörne a szíved, megtörne a lelked,
El nem bírnád soha azt a nagy keservet!
Vándorlok kifosztva mindenből, mi drága,
Fenyeget egy élet sivár éjszakája...
Gyenge rózsatőről hova lett a rózsa?...
- Verje meg az Isten, ki letépte róla!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ezüstnyelű aranykalapács
Először csak a páholyodban,
a páholyodban...
» Édes érzés
Édes érzés a szeretet,
Mely nyilával...
» De ha mégis?
Gondoltam: drága, kicsi társam,
Próbáljunk...
» Elfogyni az ölelésben
Szájon, mellen, karban, kézben,
Csókban...
» Nem szerethet mindenki
Fontos, hogy megtanuld: nem
szerethet téged...
» Esztelen Szerelem
Esztelen szerelem,
hírlik, isteneken...
» Édes kín
Búm sohajja, szűm keserve,
Üdvsugár bús...
» A nő szíve
A nő szíve, ha büszkébb mint szerelmes,
Önző,...
» Madár csőrében virág
Van-e madár, ki meghal, ha nem szerethet?
Van-e...
» Mi a szerelem?
Süldő poéták, bikficek,
Ugyan ne csiripeljetek
...
» Gonosz csókok tudománya
Isten, küldjön te szent kegyelmed
Szívemre...
|
