|
Hogyha tudnád, látnád, mit szenvedek érted,
Oh, de megátkoznád csalfa hűtlenséged!
Koszorút kötöznél, könnyed hullna rája:
Letűnt boldogságom sötét fejfájára.
Óh, ha tudtad volna, mennyire szeretlek,
Nem hurcolna vállam nyomasztó keresztet,
Lihegő ajkaim nem átkot szórnának
Csak örökre Téged, Téged csókolnának.
Óh, ha tudtad volna, mennyi dicsőt, szépet
Dalolnék Terólad, dalolnék Tenéked,
Nem törted vón` össze sóvárgó, bús lantom:
Elmerengnél sokszor annyi édes hangon!
Óh, ha Te éreznéd azt a sötét átkot,
Mely elrabolt tőlem egy tündérvilágot:
Megtörne a szíved, megtörne a lelked,
El nem bírnád soha azt a nagy keservet!
Vándorlok kifosztva mindenből, mi drága,
Fenyeget egy élet sivár éjszakája...
Gyenge rózsatőről hova lett a rózsa?...
- Verje meg az Isten, ki letépte róla!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Menyasszonyomhoz
Ölelve tartlak,
Ölelve végre!
Te hév...
» Álomban enyém vagy
A boldogságunk némán meghúzódott
És mi is...
» A sonetto
Hespériának szent virányain
Hallám az ifjút...
» Utánad kószálok
Utánad kószálok,
amikor egy nőt követek egész...
» Az Ezeregyéjszaka meséiből
Ki tested hajlékony ághoz hasonlítja,
Csak...
» (ismeretlen)
Búcsúzni könnyű, de feledni nehéz,
Mert a szív...
» Az ablakon át
Most én épp oly egyedül vagyok,
mint ahogy...
» Azokon a szép kék hegyeken túl
zokon a szép kék hegyeken túl
Fogsz te élni,...
» Tizenkét vallomás, utószóval
Egy éve hogy nem írtam verset néked,
s a kék...
» Örökkön örökké
Várok, hogyha váratsz, megyek, ha terelsz,
marad...
» A legszebb volt az éjszaka
Legszebb volt az éjszaka,
a szótalan, a...
|
