|
Hogyha tudnád, látnád, mit szenvedek érted,
Oh, de megátkoznád csalfa hűtlenséged!
Koszorút kötöznél, könnyed hullna rája:
Letűnt boldogságom sötét fejfájára.
Óh, ha tudtad volna, mennyire szeretlek,
Nem hurcolna vállam nyomasztó keresztet,
Lihegő ajkaim nem átkot szórnának
Csak örökre Téged, Téged csókolnának.
Óh, ha tudtad volna, mennyi dicsőt, szépet
Dalolnék Terólad, dalolnék Tenéked,
Nem törted vón` össze sóvárgó, bús lantom:
Elmerengnél sokszor annyi édes hangon!
Óh, ha Te éreznéd azt a sötét átkot,
Mely elrabolt tőlem egy tündérvilágot:
Megtörne a szíved, megtörne a lelked,
El nem bírnád soha azt a nagy keservet!
Vándorlok kifosztva mindenből, mi drága,
Fenyeget egy élet sivár éjszakája...
Gyenge rózsatőről hova lett a rózsa?...
- Verje meg az Isten, ki letépte róla!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vallomás
Vagyok, mert szeretlek. Hallod? Szeretlek!
S...
» Csúf szerelem
Nem is tudom, hogy nem vehettem észre
ideibe:
é...
» Eddig volt, tovább nincs...
Eddig volt, tovább nincs,
Szerelmemnek...
» Idomítgató
Szelíd szerettem volna lenni,
mint margaréták...
» Még nem tudom
Sietve elsuhansz előttem
- Eltűnő árnyék az...
» Chanson a párizsi szépasszonyokról
Szeress brit dámát: régi lordok
utódját,...
» A távolból
Repülj, lágy énekem,
Susogló szárnyakon,
El...
» Keserű kín
Keserű kín és gyötrelem
Volt énnekem a...
» Csókolj, csókolj...
Csókolj, csókolj utóljára,
Fehér karoddal ölelj...
» Meghitt beszélgetés a verandán
Csodálatosan békés délután.
Benne van teljes...
» Óh szív! Nyugodj!
Fegyverben réved fönn a téli ég,
kemény a menny...
|
