|
Hogyha tudnád, látnád, mit szenvedek érted,
Oh, de megátkoznád csalfa hűtlenséged!
Koszorút kötöznél, könnyed hullna rája:
Letűnt boldogságom sötét fejfájára.
Óh, ha tudtad volna, mennyire szeretlek,
Nem hurcolna vállam nyomasztó keresztet,
Lihegő ajkaim nem átkot szórnának
Csak örökre Téged, Téged csókolnának.
Óh, ha tudtad volna, mennyi dicsőt, szépet
Dalolnék Terólad, dalolnék Tenéked,
Nem törted vón` össze sóvárgó, bús lantom:
Elmerengnél sokszor annyi édes hangon!
Óh, ha Te éreznéd azt a sötét átkot,
Mely elrabolt tőlem egy tündérvilágot:
Megtörne a szíved, megtörne a lelked,
El nem bírnád soha azt a nagy keservet!
Vándorlok kifosztva mindenből, mi drága,
Fenyeget egy élet sivár éjszakája...
Gyenge rózsatőről hova lett a rózsa?...
- Verje meg az Isten, ki letépte róla!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vágyak
(a Kis Klapanciáriumból. Kárpáti Évának)
...
» Csókolj még, csókolj, egyre többet
Csókolj még, csókolj, csókolj, egyre többet;
és...
» Szerelemben a szerelem
Ámor, fehérré s vörössé ne tedd
a gyönyöreimet
...
» A hatodik szonett
Mikor - egy éve - rajtad csüggni kezdtem
túl...
» A pillanatok nyoszolyáján
Te másé, én meg senkié,
Egy kedvre ketten nem...
» Kocsizó
Ne gondolj mással, csak engem szeress,
Nevess...
» Távoli anyáknak
Napról napra és percről percre
Folyton csak...
» Szép szerelmem
Szép szerelmem, minden ábra,
forma, szín az ég...
» Kagylócskám bizsereg
Kagylócskám bizsereg, csak ha jól ráverek,
Úgy...
» Óh jaj nekem!
Még tűz hevit engem, az égi, a régi,
Még most...
» Nem nevezném egyébnek
Nem nevezném egyébnek a szerelmet,
Ha e helyett...
|
