|
Hogyha tudnád, látnád, mit szenvedek érted,
Oh, de megátkoznád csalfa hűtlenséged!
Koszorút kötöznél, könnyed hullna rája:
Letűnt boldogságom sötét fejfájára.
Óh, ha tudtad volna, mennyire szeretlek,
Nem hurcolna vállam nyomasztó keresztet,
Lihegő ajkaim nem átkot szórnának
Csak örökre Téged, Téged csókolnának.
Óh, ha tudtad volna, mennyi dicsőt, szépet
Dalolnék Terólad, dalolnék Tenéked,
Nem törted vón` össze sóvárgó, bús lantom:
Elmerengnél sokszor annyi édes hangon!
Óh, ha Te éreznéd azt a sötét átkot,
Mely elrabolt tőlem egy tündérvilágot:
Megtörne a szíved, megtörne a lelked,
El nem bírnád soha azt a nagy keservet!
Vándorlok kifosztva mindenből, mi drága,
Fenyeget egy élet sivár éjszakája...
Gyenge rózsatőről hova lett a rózsa?...
- Verje meg az Isten, ki letépte róla!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Csak téged
Úgy mondom néked, mint egy leckét,
mert...
» Reszket a szivemnek...
Reszket a szivemnek
Minden fájó hurja,
Pengeti...
» Mikor én kis gyerek voltam
Mikor én kis gyerek voltam,
A lányokra nem...
» Hazudj és kábits!
Hazudj és kábíts! Kell ez nékem.
És néked...
» Oh...!
Oh boldogság! árnyas zöld lugas,
Mért borul rám...
» Szélmalom
Forog a szélmalom négyes vitorlája,
Hüvös esti...
» Vigasztaló vers
Ne félj, az óra meg nem áll,
szelek szűnnek,...
» Dacos barna lányka...
Dacos barna lányka, szeretlek,
Dacodnak én...
» Szép és hű
Szép vagy, Amália, szép; de ha szép a bájos...
» Pillanatfelvételek az életből
Van, aki elmegy,
van, aki itt marad.
A...
» Gonosz csókok tudománya
Isten, küldjön te szent kegyelmed
Szívemre...
|
