|
Hogyha tudnád, látnád, mit szenvedek érted,
Oh, de megátkoznád csalfa hűtlenséged!
Koszorút kötöznél, könnyed hullna rája:
Letűnt boldogságom sötét fejfájára.
Óh, ha tudtad volna, mennyire szeretlek,
Nem hurcolna vállam nyomasztó keresztet,
Lihegő ajkaim nem átkot szórnának
Csak örökre Téged, Téged csókolnának.
Óh, ha tudtad volna, mennyi dicsőt, szépet
Dalolnék Terólad, dalolnék Tenéked,
Nem törted vón` össze sóvárgó, bús lantom:
Elmerengnél sokszor annyi édes hangon!
Óh, ha Te éreznéd azt a sötét átkot,
Mely elrabolt tőlem egy tündérvilágot:
Megtörne a szíved, megtörne a lelked,
El nem bírnád soha azt a nagy keservet!
Vándorlok kifosztva mindenből, mi drága,
Fenyeget egy élet sivár éjszakája...
Gyenge rózsatőről hova lett a rózsa?...
- Verje meg az Isten, ki letépte róla!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Fogytán a rím...
Fogytán a rím. Halkabban csendül,
Tudtam egy...
» Furcsa esti gondolatok
Jó volna már halva látni,
Ártatlan néma...
» Érzelem
Kék éjeken megyek majd, vad-csapásokon,
szálkás...
» Valaki hí
Valaki hí engem, valaki hí,
Látom a távolban,...
» Piano
Most olyan szép vagy és én érzem,
hogy talán...
» A szeretőm
A szeretőm átjött a patakon,
a cipőjét elcsente...
» Együgyű szerelmi vallomás
Szeretlek, mint a gyökerét a fa
és mint az...
» Azt hiszem
Azt hiszem, hogy szeretlek;
lehúnyt szemmel...
» Gyönyörű, gyönyörű
Hátam mögött - szívem is hallja -
törik az őszi...
» Kedves
Te meghalsz, kedves, s nem tudod, ki voltál,
ála...
» Imádság
Szerelemisten:
Te vagy a Szentség
ezen a...
|
