Hogyha tudnád, látnád, mit szenvedek érted,
Oh, de megátkoznád csalfa hűtlenséged!
Koszorút kötöznél, könnyed hullna rája:
Letűnt boldogságom sötét fejfájára.
Óh, ha tudtad volna, mennyire szeretlek,
Nem hurcolna vállam nyomasztó keresztet,
Lihegő ajkaim nem átkot szórnának
Csak örökre Téged, Téged csókolnának.
Óh, ha tudtad volna, mennyi dicsőt, szépet
Dalolnék Terólad, dalolnék Tenéked,
Nem törted vón` össze sóvárgó, bús lantom:
Elmerengnél sokszor annyi édes hangon!
Óh, ha Te éreznéd azt a sötét átkot,
Mely elrabolt tőlem egy tündérvilágot:
Megtörne a szíved, megtörne a lelked,
El nem bírnád soha azt a nagy keservet!
Vándorlok kifosztva mindenből, mi drága,
Fenyeget egy élet sivár éjszakája...
Gyenge rózsatőről hova lett a rózsa?...
- Verje meg az Isten, ki letépte róla!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Fohász örök szerelemért Gondolatban mindig tiszta voltam,
istennőm...
» Ideál Hón szeretlek képzelet leánya,
Bár valód miként...
» A büszke szem... A büszke szem az égre bámul;
a néma szájban...
» Félig csókolt csók Egy félig csókolt csóknak a tüze
Lángol...
» Szivedet Isten segitse Szivedet Isten belátáshoz
Százszor segítse:
Egy...
» Magányosság Égi csendesség fedező homálya
Leng reád, ó...
» A szökőkút Fáradt szemed, szegény szerelmem
hagyd hunyva...
» Szeretlek Benned szikrázó halmazban hever
sosem sejtett...
» Coronatio Annának víg bukását, könnyű vesztét
Jelentik...
» Az én szívem Az én szívem játszik,
ingemen átlátszik,
másik...
» Szerelmes vers Állnék vigyázba érted, mint a fenyvesek,
S nem...
|