|
Hogyha tudnád, látnád, mit szenvedek érted,
Oh, de megátkoznád csalfa hűtlenséged!
Koszorút kötöznél, könnyed hullna rája:
Letűnt boldogságom sötét fejfájára.
Óh, ha tudtad volna, mennyire szeretlek,
Nem hurcolna vállam nyomasztó keresztet,
Lihegő ajkaim nem átkot szórnának
Csak örökre Téged, Téged csókolnának.
Óh, ha tudtad volna, mennyi dicsőt, szépet
Dalolnék Terólad, dalolnék Tenéked,
Nem törted vón` össze sóvárgó, bús lantom:
Elmerengnél sokszor annyi édes hangon!
Óh, ha Te éreznéd azt a sötét átkot,
Mely elrabolt tőlem egy tündérvilágot:
Megtörne a szíved, megtörne a lelked,
El nem bírnád soha azt a nagy keservet!
Vándorlok kifosztva mindenből, mi drága,
Fenyeget egy élet sivár éjszakája...
Gyenge rózsatőről hova lett a rózsa?...
- Verje meg az Isten, ki letépte róla!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szomorúság
Én hozzám is beköszöntött
Az első vig...
» Fehér éjszakák
Ismered-e az álomtalan éjet,
Mikor a szívünk...
» Naptól virit...
Naptól virít, naptól hervad a rózsa...
Hogy...
» Magammal cipelem a szívedet
Magammal cipelem a szívedet (az én szívemben
cip...
» A paprikajancsi szerenádja
Gyönge fuvallat a tóba zilál,
fények gyöngysora...
» Boros keserűség
Öblös mellel szeptemberbe
Vad dalokra...
» A tavaszi sziv
Kalimpál és kalimpál és
Kalimpál kicsit...
» Eltüntél, mint a szép nyár...
A páholy csupa fény volt:
Az első emelet.
Kacér...
» Egy régi nőnek
A múltak májusába
Eljössz-e még velem?
A...
» Csók
Ajkam az ajkadhoz elindult
régen, húsz éve...
» Ajándék
Tudom, mi szolgának a jó szó,
fogolynak séta,...
|
