|
Szeretném, ha az életed alkonyán
ezüst hajjal majd megállsz,
még akkor is áldanád a napot,
melyen a sors téged velem összeadott.
Ha majd felemelem a fehér fátylad
és az elhangzott igent csókkal pecsételem meg,
ne ejts könnyet, csak halkan szólj,
ez kettőnk kívánsága volt.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nászdal
Nászra ma hát, gyöngypár; izzadjatok a...
» Szerelmesek
Itt fekszenek a fűben:
egy lány meg egy...
» Vadonban
Éj leng alá a mély vadonra,
S az út majd jobb...
» Az is álom volt talán?
Csendes éjben, nyári éjben
Csillagodtól...
|
