Szeretném, ha az életed alkonyán
ezüst hajjal majd megállsz,
még akkor is áldanád a napot,
melyen a sors téged velem összeadott.
Ha majd felemelem a fehér fátylad
és az elhangzott igent csókkal pecsételem meg,
ne ejts könnyet, csak halkan szólj,
ez kettőnk kívánsága volt.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nászdal Nászra ma hát, gyöngypár; izzadjatok a...
» Az elveszett kedves Nos, vége! s bármily fájó íz is,
Úgy fáj-e,...
» Egyszerre lélegzetet vettem Egyszerre lélegzetet vettem,
torkom hirtelen...
» A szemed Nagy, mély szemed reámragyog sötéten
S...
|