|
Az idő múlik, hanyatlik a nap,
Csak dereng még a láthatár felett;
De szivem forró, reszketek amint
Érintem fehér síma kezedet.
Minden, mi szép volt, drága, édes:
Abránd, költészet - Benned látom;
Szebbet mint Te, sosem találtam,
S nem képzelek a nagyvilágon.
Utolsó szerelmem! - jer édes, - látod,
Hogy vágyom érted, hogy ver a szivem?
Azt az érzést, ami szivemben él,
Csak költő érzi és más senkisem.
Óh jer, mit adjak? - Meglopom
Az őszi nap utolsó sugarát
S befonom szép szőke hajadba,
Öreg szivemnek búcsúja gyanánt.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Dalok
I.
Mikor elszunnyadtam,
Eszembe forogtál,
Mi...
» Pásztorlány dala
Kis rózsa, szép rózsa,
Gyönge virágszál!
Szeret...
» Hajnal
A nap aranyos karikája
sugaraz rá nagy...
» Vallomás
Hazug volt mind: a szó, kacaj,
A vig tekintet,...
» Boldogság
'A férfi'
Szeretem ernyős szemedet,
etető...
» Valaki hí
Valaki hí téged, valaki hí,
nem látta senki,...
» Csak szó vagyok
Ha csak rád gondolok, megáll a szívem,
de nem...
» Add nekem a szemeidet
Add nekem a te szemeidet,
Hogy vénülő arcomba...
» Ki a hamis?
A sok leány között
Egy kettő ha van is,
Hazudta...
|
