|
„Bújtunk a lomb közé, nem volt máshova bújnunk.
Félrehajtott bokor meg ág sebezte ujjunk,
keresve a helyet, hol minket senki se,
s mi láthatunk egy rést, mely kék éggel tele;
ahol magunk vagyunk, elzárva a világtól,
s mégis egész világ velünk, ha a madár szól;
hol lágy fekvőhelyet igér tömött avar,
s az alkony betakar bársony árnyaival.”
Küldd el ezt az idézetet szerelmednek! | |
|
További idézetek honlapunkról:
» A szerelem olyan, mint a fa: magától növekszik,...
» A szerelem az egyetlen olyan szenvedély, ami a...
» Kevés az olyan szív, akiknek az a boldog sors...
» Az az igazi szerelem, amely mindig egyforma...
» A szerelem sohasem tévesztendő össze a...
» A szerelemről megtudtam, hogy van egyfajta új...
» A szerelmi kapcsolat olyan, mint a bot...
|
