|
„Bújtunk a lomb közé, nem volt máshova bújnunk.
Félrehajtott bokor meg ág sebezte ujjunk,
keresve a helyet, hol minket senki se,
s mi láthatunk egy rést, mely kék éggel tele;
ahol magunk vagyunk, elzárva a világtól,
s mégis egész világ velünk, ha a madár szól;
hol lágy fekvőhelyet igér tömött avar,
s az alkony betakar bársony árnyaival.”
Küldd el ezt az idézetet szerelmednek! | |
|
További idézetek honlapunkról:
» A szerelem metafórával kezdődik. Azaz: a...
» De hiába! nincsen olyan boldogság, amit néha...
» Kevés az olyan szív, akiknek az a boldog sors...
» A szerelem extázisában mindenki a legragyogóbb...
» A szerelem sohasem tévesztendő össze a...
» Mi, akik ezeren és ezeren vagyunk, egyformán...
» Ha meg akarom találni az igaz szerelmet, először...
|
