|
„Bújtunk a lomb közé, nem volt máshova bújnunk.
Félrehajtott bokor meg ág sebezte ujjunk,
keresve a helyet, hol minket senki se,
s mi láthatunk egy rést, mely kék éggel tele;
ahol magunk vagyunk, elzárva a világtól,
s mégis egész világ velünk, ha a madár szól;
hol lágy fekvőhelyet igér tömött avar,
s az alkony betakar bársony árnyaival.”
Küldd el ezt az idézetet szerelmednek! | |
|
További idézetek honlapunkról:
» A szerelem nemcsak gyönyörűségből áll. A...
» Reggel nem tudok enni, mert szeretlek!
Délben...
» De hiába! nincsen olyan boldogság, amit néha...
» Csak az kedves nekünk igazán, amit féltünk...
» Ha valaki szeret vagy szeretett, érje be vele....
» S köszöntem a véletleneknek,
istennek és minden...
» Álmomban - úgy szeretlek -
multamba is már...
|
