|
„Bújtunk a lomb közé, nem volt máshova bújnunk.
Félrehajtott bokor meg ág sebezte ujjunk,
keresve a helyet, hol minket senki se,
s mi láthatunk egy rést, mely kék éggel tele;
ahol magunk vagyunk, elzárva a világtól,
s mégis egész világ velünk, ha a madár szól;
hol lágy fekvőhelyet igér tömött avar,
s az alkony betakar bársony árnyaival.”
Küldd el ezt az idézetet szerelmednek! | |
|
További idézetek honlapunkról:
» A szerelem az önzés legszebb - s az önzés a...
» Elfeledték és elfeledtük
szótárunk lapjai...
» A szerelem a lélek selyme,
a szív bársonyvirága,...
» Az igazi szerelem útja egyszer sem sima.
» Miközben az igazira vágysz, rengeteg örömöt...
» A szerelem oly változó, oly dús, hogy ő a...
» Nem rejtőzhetsz el már előlem,
nem menekülhetsz....
|
