|
„Bújtunk a lomb közé, nem volt máshova bújnunk.
Félrehajtott bokor meg ág sebezte ujjunk,
keresve a helyet, hol minket senki se,
s mi láthatunk egy rést, mely kék éggel tele;
ahol magunk vagyunk, elzárva a világtól,
s mégis egész világ velünk, ha a madár szól;
hol lágy fekvőhelyet igér tömött avar,
s az alkony betakar bársony árnyaival.”
Küldd el ezt az idézetet szerelmednek! | |
|
További idézetek honlapunkról:
» Előbb-utóbb minden szerelem (...) elsüllyed a...
» Az igazi szerelem útja egyszer sem sima.
» Nincs szükségem álmokra, amikor mellettem vagy.
» Inkább legyek szerelmével tele
őrült, mint...
» Mily szörnyű bajt bocsájtsz rám,
mily...
» Ha meg akarom találni az igaz szerelmet, először...
» A szerelemnek megvan az a baja, hogy benne harc...
|
