„Reggeledik odakünn és bennem lassan felkél a Nap.
Kirajzolódik arcod, és szerelmem
lepkéi kirajzanak a fényre,
hol a tollászkodó bánat,
késő madár, az égbehamvasul,
s megőrzi a magányt, mit magának
se mond az ember, csak így, hangtalanul.”
Küldd el ezt az idézetet szerelmednek! | |
|
További idézetek honlapunkról:
» A mai szerelmesek diskurzusa másról sem szól,...
» Nincs senkim, nincs semmim ezen a világon,
Nincs...
» A másik arc, amely szembe néz velünk,...
» A szerelem két ember közt csak akkor nyer...
» Mindig ugyanaz várja; egy újabb üres nap, egy...
» Szörnyű tévedés azt gondolni, hogy ha egyedül...
|