|
„Reggeledik odakünn és bennem lassan felkél a Nap.
Kirajzolódik arcod, és szerelmem
lepkéi kirajzanak a fényre,
hol a tollászkodó bánat,
késő madár, az égbehamvasul,
s megőrzi a magányt, mit magának
se mond az ember, csak így, hangtalanul.”
Küldd el ezt az idézetet szerelmednek! | |
|
További idézetek honlapunkról:
» Nem kell-e nagyon is meglenni ahhoz,
hogy egy...
» Mindannyian magányos rabságra vagyunk ítélve,...
» A másik arc, amely szembe néz velünk,...
» Egy lelket sem látni végig az úton. Ilyen...
» Vannak emberek, akik úgy halnak meg, hogy sose...
» Vannak rosszabb dolgok is
mint a magány
de...
|
