|
„Reggeledik odakünn és bennem lassan felkél a Nap.
Kirajzolódik arcod, és szerelmem
lepkéi kirajzanak a fényre,
hol a tollászkodó bánat,
késő madár, az égbehamvasul,
s megőrzi a magányt, mit magának
se mond az ember, csak így, hangtalanul.”
Küldd el ezt az idézetet szerelmednek! | |
|
További idézetek honlapunkról:
» Vannak emberek, akik úgy halnak meg, hogy sose...
» Szobám cella.
(...)
Hogy nélküled mégis...
» Ha az ember a személyhez ragaszkodik, ha a...
» A magányos lény ösztönösen vándor, hát az...
» Szörnyű tévedés azt gondolni, hogy ha egyedül...
» A mai szerelmesek diskurzusa másról sem szól,...
|
