|
„Mily furcsa, hogy nekem most tőled el kell mennem,
Mily furcsa, hogy az utcán majd szivarozva lépek,
S lekötnek majd ügyek, gondok és emberek.
S csak úgy viszlek szivemben, mint tárcámban egy képet,
Mit futó pillanatra s csak nagyritkán lehet,
Hogy megcsókoljam én, titokban elővennem.”
Küldd el ezt az idézetet szerelmednek! | |
|
További idézetek honlapunkról:
» Minden szakításomba belehaltam kicsit, és...
» Ha nem tudlak magammal megajándékozni
fogadd...
» Ne fájjon, amire nincs orvosság. Aminek vége, vége.
» Mindig azt hittem,
sírva nézek majd vissza...
» Csak idő kérdése, és szél meg eső a legkeményebb...
» – Szakitsd, ami szakadni akar,
mást...
|
