|
„Magamra hagy a vasárnap délután,
távolságok börtönajtaját zárva rám.
minden idegszálammal nyújtózkodom
utánad, drága, ahogy a fák ágai
kapaszkodnak még görcsösen a nyárba,
s várlak, ahogy évek óta hiába várom,
hogy bekopogjon egyszer egy barátom
pirosló arccal, váratlanul hozzám.”
Küldd el ezt az idézetet szerelmednek! | |
|
További idézetek honlapunkról:
» Százhatvan óra szerelmes magányban
Sivárabb,...
» Szeress annyi embert, ahányat csak tudsz. A...
» Nem reménytől hajótörött
a lélek csendje...
» Szörnyű tévedés azt gondolni, hogy ha egyedül...
» Vannak emberek, akik úgy halnak meg, hogy sose...
» Addig is, míg egy szerény kis helyet találok...
» A szerelem két ember közt csak akkor nyer...
|
