|
„Miért hinnék tebenned?
Egész mivoltom keserű,
keserűen szeretlek,
mert másképp nem tudok. Gyanakszom.
Éjjelente, ha alszol,
feléd dőlök, szimatolom
gyanútlan, alvó arcod.
Mi van mögötte? Meddig állsz még,
meddig várod, hogy testemet
átdobjam, légtornász, naponta
feléd e szörnyű föld felett?
Ma még elkaptál. Tegnap is,
ha szálltam. Nő-e benned,
érik-e már a pillanat,
amely zuhanni enged?”
Küldd el ezt az idézetet szerelmednek! | |
|
További idézetek honlapunkról:
» És szólt a nő:
"És mégis nappal, éjjel
Sóhajtva...
» Most már mindennek vége
Tündérregénknek...
» Amiként a szeretet koronával ékesít, azonképpen...
» S ha elválunk, akkor sem távolodunk mi
ott...
» Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk.
» Hát fontos volt nekem
A szemed, szád, az arcod,...
» Az egymástól való állandó távollét örök...
» Valahol együtt járhatunk,
talán egy régi...
» Gyötrelem volt, de öröm is hiányod
hisz benne...
» Amit nem kaphatunk meg, azt örökké szeretjük.
» Igazad van. Az olyan szív, mint a tied volt, nem...
» Szerelem volt első látásra, utolsó látásra,...
» Úgy cselekszik a távollét
A szerető szívekkel,
...
» Nem, nem. Rúzsos lesz. Auu, ne bántson.
Engedje...
|
