„Nem is szerelmet éreztem iránta, hanem sötét, gyönyörű szenvedélyt, mert egyszerre volt a büntetés és az engesztelés, a gyűlölet és a rajongás, a megnyugvás és a zaklatottság. Beoltotta magával az utakat, fákat, a hitvány tereket, hogy mindig mellettem legyen, legmesszebb is tőlem.”
Küldd el ezt az idézetet szerelmednek! | |
|
További idézetek honlapunkról:
» Jó dolog, ha az embert szeretik, akármilyen későn is.
» Az emlékezés gyötri meg leginkább a féltékenyeket.
|