|
„Minden megtisztult bennem, a világ mosolyogni kezdett, és minden rossz olyan volt szememben, mint a pókháló, melyet a kéz könnyedén szétszakít. A te kedvedért akartam jó lenni. (...) Igen, így volt, midőn hozzám jöttél, de most, hogy elhagysz, minden elsötétül körülöttem, szívem olyan, mint a sivatag magányos hollója.”
Küldd el ezt az idézetet szerelmednek! | |
|
További idézetek honlapunkról:
» Boldog, ki serlegét fenékig
Nem hajtja fel...
» Én maradok az állandó jelennél
Nem házalok se...
|