Egy világvégi házban
Világszép lány lakott,
Világ végére néztek
Ott mind az ablakok.
Nem járt előtte senki,
Nem látott senkit ő,
Az Óperencián túl
Megállt a vén idő.
A világszép lány nézte
A csillagos eget,
Tavasz táján szívében
Valami reszketett.
Hajába rózsát tűzött,
Valakit várt nagyon,
De csak a csillag nézett
Be a kis ablakon.
S a csillag oly közömbös,
Hideg és halovány.
S hiába várt örökké
A világszép leány...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Csillag, ó, messzi szerelem! Laktam már a magány monostorát,
Viseltem már a...
» Miért? Miért kell nekem könnyes szemmel megállni
minden...
» Versek Ilyenkor, ha nyilnak az orgonavirágok,
Sajnálom...
» Pásztori gond Hogy Doritza nem szeret,
Tsak azt bánom...
» Hang a lenmezen Most itt van Ő, a hangját hallgatom,
milyen...
» Ajándék Faragtam kőrisfából angyalszárnyakat,
borz-bundá...
» Bolyongok Hol van az a kis ház, hol kevesen járnak?
És...
» Titkos bú Homályos bánat dúlja lelkemet,
Talán újulnak...
» Új-esztendői ajándékocska Minthogy az új esztendőnek víg hajnala...
|