|
Miért kell nekem könnyes szemmel megállni
minden viharvert, árva tölgy előtt,
mért kell nekem az őszi csendre vágyni,
ha minden csalfa álmom összedőlt,
mért kell nekem a dombokat bejárni
s bújkálni mint az üldözött gonosz,
mért kell nekem a hegytetőre állni
mikor az orkán fákat ostoroz.
Mért kell nekem elvágyni messze, messze,
bűvös csókkal ha jő az alkonyat,
mért kell, hogy halljam, álmaimban egyre,
búcsú-szavaktól fátylas hangodat,
és mért kell minden szép emléket
fájó betűkkel a szívembe írni,
mért kell olyan nagyon szeretni téged,
csak vágyni el, s csak sírni, egyre sírni?
Mért kell mindig magamban vándorolni,
s imákat mondani valakiért…
s mért kell csak mindig rólad álmodozni,
ha nem szeretsz, miért?, miért?, miért?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Versek
Ilyenkor, ha nyilnak az orgonavirágok,
Sajnálom...
» Csillag, ó, messzi szerelem!
Laktam már a magány monostorát,
Viseltem már a...
» Mese
Egy világvégi házban
Világszép lány lakott,
Vil...
» Köznépi-Dal
Jaj rózsám be szeretlek, ki sem mondhatom!
Sem...
» Szerelem nélkül
Élni mit ér, mi öröm van arany Szerelem tüze...
» A szeplő
Mint egy megért boróka,
Mely tiszta hóra...
» Nincsen életemben...
Nincsen életemben
Egyéb paripámnál,
Nincsen hű...
» Pastorale
Bőrödre zöld fényt lop a félhomály
s két...
» Sonett - egy sanszonett-ről
Olyan a szoknyád, mint nyiló virág,
És minden...
» Vonásaid...
Vonásaid, melyek véreddel egyek,
közös ősvérrel...
|
